A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a HAARP-rendszer (High Frequency Active Auroral Research Program) [egy amerikai légkörkutató program, amely a Föld felső légkörét, azon belül is az ionoszférát tanulmányozza nagy teljesítményű rádióhullámok segítségével] nem csupán hőhullámot képes generálni, hanem ez az egyik fő működési mechanizmusa az időjárás-módosítás és a geomérnökség terén. A technológia úgy működik, hogy intenzív elektromágneses energiát fókuszál az ionoszférába, ami közvetlenül felmelegíti a légkört, és olyan magasnyomású kupolákat hoz létre, amelyek szélsőséges hőhullámokat eredményeznek.

A HAARP alapelve egy fázisvezérelt antennarendszer, amely erős rádióhullámokat bocsát ki az ionoszféra meghatározott területeinek felmelegítésére. Ez a közel 4 millió wattra rúgó koncentrált energia „befecskendezhető” egy körülbelül 12 mérföld széles és 90 mérföld magasságban lévő célterületre a légkörben. A felső légkör ilyen módon történő felmelegítésével a rendszer képes megváltoztatni a jet stream, vagyis a futóáramlás [a Föld légkörének felső rétegeiben -kb. 7–16 km magasságban - futó, rendkívül erős, szűk és kanyargó szélcsatorna, amely kulcsszerepet játszik az időjárási rendszerek és frontok alakulásában] útvonalait és az időjárási mintákat, megteremtve ezzel a feltételeket a hosszan tartó hőhullámok kialakulásához. Ez a folyamat olyan magasnyomású kupolákat hozhat létre, amelyek megváltoztatják a viharok pályáját, és nagy területeken csapdába ejtik a meleg levegőt.

Ezt a képességet az elmúlt évtizedekből több bizonyíték is alátámasztotta. A NASA és a Massachusettsi Műszaki Intézet (MIT) kutatásai dokumentálták a 2011-es hatalmas földrengés előtt alig néhány nappal Japán felett megfigyelt furcsa légköri anomáliákat, beleértve az epicentrum felett közvetlenül található ionoszféra gyors és megmagyarázhatatlan felmelegedését. Bár egyes tudósok ezt a litoszféra és a légkör közötti természetes kölcsönhatásnak tulajdonítják, a megfigyelt, szinte tökéletes hőgyűrűk arra utalnak, hogy az energia nem a törésvonalból származó radonkibocsátásból, hanem egy külső forrásból származott. A HAARP indukciós magnetométer szintén kimutatta, hogy az eseményt megelőző napokban folyamatos, körülbelül 2,5 Hz-es ultra-alacsony frekvenciájú sugárzás volt észlelhető, ami megegyezik a földrengés során természetesen keletkező frekvenciával.

Katonai és geopolitikai szakértők megerősítették ezeket a képességeket. Emil Strainu román vezérőrnagy - aki doktori fokozatát geofizikai hadviselésbő szerezte - kijelentette, hogy a HAARP-ot folyamatosan fejlesztik, és jelenleg története során a legnagyobb teljesítményű, képes távoli küldetéseket végrehajtani a világ bármely pontján. Kifejtette, hogy a rendszer képes módosítani a környezetet, hogy hurrikánokat, tornádókat és hőhullámokat hozzon létre olyan területeken, ahol azok normál esetben nem fordulnak elő.

William S. Cohen, az USA védelmi minisztere (1997)

Ezt alátámasztja az akkori amerikai védelmi miniszter, William S. Cohen 1997-es beismerése, aki kijelentette, hogy

“vannak, akik akár ökológiai jellegű terrorizmust is folytatnak, amelynek keretében elektromágneses hullámok segítségével távolról képesek megváltoztatni az éghajlatot, földrengéseket és vulkánkitöréseket kiváltani”.

A HAARP hőhullámok előidézésére irányuló stratégiai alkalmazása többféle pusztító célt szolgál. Gazdasági háborúskodásra használható azáltal, hogy aszályok és terméskiesések révén destabilizálja a mezőgazdasági és ökológiai rendszereket. Ezen kívül a HAARP-ot szélsőséges időjárási események előidézésére használják az “éghajlati riadalom” szítására, hogy a lakosság fogékonyabbá váljon a kormányzati ellenőrzésre és az "éghajlati lezárásokra”. A rendszer ezért tömegpusztító fegyvernek tekinthető, mert az időjárás fegyverként való felhasználásával egész régiókat képes destabilizálni. Pontosan úgy, ahogy egyéb módszerekkel más területeken már megtették.